Gyerekkorom egyik kedvenc időtöltéseként gyakran kerekeztünk ki barátaimmal a közeli katonai gyakorlótérre, amely egy bekerítetlen, magas homokhányásokkal körbevett futballpályányi terület volt.  Itt három élvezetnek hódoltunk egy időben: kerékpárral lezúdultunk a töltésről, gyíkokra vadásztunk (ezeket nem bántottuk, csak egy ideig magunknál tartottuk, nézegettük, majd elengedtük), valamint ki nem lőtt lőszert gyűjtöttünk, amiből minden gyakorlat után maradt valamennyi a homokban. Ez utóbbiakkal nemigen tudtam mit kezdeni, ezért inkább Gyuri barátomnak adtam, egészen addig, míg egyszer ki nem derült, mire használja fel. Az egyik úttörőrendezvény végén ugyanis ezeket beledobta a csapat által körbeült, vígan lobogó tábortűzbe. Az első robbanás még nem okozott pánikot, a másodiknál már kapcsolt a csapatvezető, és laposkúszást elrendelve pillanatok alatt evakuálta a helyszínt. Bizonyára ennek köszönhető csupán, hogy a csapat létszáma a rendezvény végére is változatlan maradt.

A bevezetőben említett illető csupán annyiban tért el Gyuri barátomtól, hogy nem nyolcéves volt, hanem felnőtt. Ennek ellenére képes volt a hét évtized alatt már bizonyára igen instabil állapotba került gyalogsági fegyvert lakásának könyvespolcán tartani. A tűzszerészek szerint egy ilyen gránát akár magától is bármikor felrobbanhat, ám ha egy nehezebb könyv ráborul, esetleg leveri a padlóra, a lakás alapos átrendeződése szinte garantált.

A bomba azonban némán csücsült hősünk polcán egészen addig, amíg az illető – a gránáttól független okok miatt – elhalálozott. Özvegye ezt követően nagylelkűségi rohamában azt egyik szomszédjának ajándékozta (az orlandói helyi híradó szerint egy másik úgyis maradt még nála). A szomszéd nem sokat teketóriázott, első mozdulata az volt, hogy kihúzta a biztosítószegecset (!). Valami derenghetett neki, hogy az ilyen műveleteket általában mi szokta követni, mert gyorsan vissza is dugta azt. Persze nem ennek köszönhető, de tény, hogy a gránát nem robbant fel. Az adrenalinfröccs is közrejátszhatott, hogy a szomszéd ezután már meglepően józanul járt el: (1) a gránátot kivitte a kertbe, (2) értesítette a tűzszerészeket, és (3) felhívta a figyelmet rá, hogy van a szomszédban egy másik gránát is.

A szakemberek által a közeli mezőn felrobbantott fegyver hatvan centis lyukat vájt a földbe.  Talán az érintettek fejébe is belevéste: könyvtámaszt inkább az IKEÁ-ból.