A The Telegraphban megjelent hír szerint valójában csupán a képen látható Jin Songhao állta ki 120 percig a próbát, társát, Csen Kecajt az orvosok 118 perc után rángatták ki dermesztő üvegkalickájából, arra hivatkozva, hogy kritikusan lehűlt a hőmérséklete. Persze, lehet, hogy csak politikai ellenállását torolták meg ezzel a lépéssel, mivel társával ellentétben ő nem rajzolgatott a jégtől párás üvegfalra a Kínai Kommunista Pártot dicsőítő kalligráfiákat.

Nem tudni persze biztosan, mi múlt ezen a két percen, mindenesetre az eseményről készített filmen Csen arcáról minden sugárzik, csak kitörő öröm nem, amikor megfosztják őt a hajszál híján elért dicsőségtől. Edwin Aldrin érezhetett így, amikor kiderült, hogy csak másodikként léphet a Hold felszínére. Armstrong nevét azóta százszor annyian ismerik, bár ehhez nyilván hozzájárult elmés aranyköpése (Kis lépés egy embernek - egy hosszúlépés a többieknek!), illetve utánozhatatlan énekhangja is.

Persze még mindig jobb túlélő másodiknak lenni, mint jobb létre szenderült győztesnek. A hipotermia úgy tűnik, jobban kontrollálható, mint a túlhevülés: a tavaly augusztusi  szauna világbajnokságon tavaly egy hat perces menet is elég volt a képen szereplő orosz versenyzőnek ahhoz, hogy elhalálozásával biztos jelölést kapjon a Darwin-díjra.

A jégben állás eddigi holland rekordere, Wim Hof 115 perces teljesítményével immár a dobogó harmadik fokára szorult vissza. Igaz, őt Kecajjal ellentétben legalább az a tudat vigasztalhatja, hogy továbbra is ő tartja a hóban, mezítláb futott félmaraton időcsúcsát.